Egy novemberi napos reggelen az autók között cikázott egy kicsi őzpincser.

Arra gondoltunk, hogy ez a kutyus bizony nagy veszélyben van: túl kicsi, hogy időben észrevegyék az autósok.

Beszaladt egy parkoló teherautó alá, onnan csalogattuk elő.

Megetettük, megitattuk, megfürdettük és sokat simogattuk, így megnyugodott a kiscsibész.

A legnagyobb gondunk csak az volt, hogy hogyan híjuk a kiskutyust? Mondtunk neki sok nevet, mint:

Blöki, Csibész, Mogyoró, de amire igazán felfigyelt az az Áfonya lett.

Kerestük a Gazdit, sétáltunk fel-alá és közben megismerkedtünk sok baráttal.

Kérdeztünk itt is - ott is, de senki nem ismerte Áfonyát.

Aztán szembejött valaki, aki nagyon nézte a kiskutyát.

Meglepődve ráköszönt: "Málnácska" ! - megörült a csavargó kedvenc, hogy végre hallhatta az igazi nevét.

Meglett a Gazdi, örül mindenki!

Most már otthon alhatsz kiscsibész és veled lehet alvótársad és barátod: Áfonya a család kiscicája.